2012. november 25., vasárnap

Egy tenger fölé nyúló hatalmas szirt szélén álltam, néztem a lenyugodni készülő Napot. A lábamat puha élénk zöld fű simogatta. Éreztem az enyhe, langyos, sós szellőt. Amikor az Nap utolsó szikrája is letűnt a tengerben, a mélybe vetettem magam. Zuhantam, de nem volt vége. Felébredtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése