Cuki cica:)   

Vajon mit láthat?:))

Az álmaim egy ideje sokkal szebbek:)

Nem is olyan régen egy gyerekszobát láttam álmomban, a fala hófehér volt, én kicsi gyerek voltam, de a felnőtt tudásommal. A fehér falon megjelent egy festett játékmackó, éppen az én gyermeki méretemhez szabva, közelebb mentem, megérintettem, és kinyílt egy titkos ajtó a maci forma alapján. Egy hatalmas, sok játékkal és színekkel teli szobába léptem, nagyon jó érzés volt:)

Az alap sztori, amivel az álmaim kezdődtek.

A város kör alapú, a házak egymásra épültek, felfelé, csiga alakban. Talán egy fehér gúlához tudnám hasonlítani, egyszer láttam kívülről, a legelső álmomban. Amióta bejutottam, azóta minden álmom a városon belül kezdődik. Minden alkalommal tovább jutok, mint egy videó játékban, amit rendszeresen újra kell kezdeni, Egy ideig bolyongtam, nézelődtem. Aztán elkezdtem megszólítani embereket, volt aki segített, volt aki nem. Több év után jutottam elegy házhoz. Számos alkalommal megkerültem már. A ház régi,látszólag lakatlan, de nem omladozik.Az ablakok fa keretesek, méregzöldek. Belülről világoszöld, le-le szakadt selyemfüggönyök takarják. A portól és pókhálóktól inkább szürkének tűnik. Az ablaküvegek sok év porát viselik. Az épület körül már senki nem beszél velem, elsietnek, nem akarnak észrevenni. Talán nem is látnak engem. Állok és nézek befelé, fürkészem azt a kis részt amit láthatok. Egy barna asztalt és egy nagy dobozt, talán egy hajóládát látok. Be akarok jutni, de csak állok.

Él és dobog...

Egy hatalmas barlang belsejében voltam, inkább tárnának lehetne nevezni. A fal színe szürke, sötét, csak egy halvány vörös fény világítja meg a teljesen száraz falat. Először a barlangból kivezető enyhén kanyargós szintén a barlanghoz tatozó járatot láthattam, melyen egy lány sétált kifelé, lassan. A lány fiatal lehetett, hátulról láttam, fekete haja váll alatt ért, két copfban hordta. fehér ing és szürke ráncos szoknya volt rajta, melyet egy apró rózsaszín, vékony öv tartott. Fehér harisnyát és fekete cipőt hordott, laza, khaki színű batyut hordott a vállán, mint egy iskolás. A batyu a tiszta, kimért öltözékhez nem illett. A barlang kijáratához vezető út járdáján fekvő sötétbarna  fa lapok voltak letéve, rögzítve az aljzathoz. A kőbarlang és a fa találkozása érdekes hatást nyújtott, a fa lapok sérülésmentesek simák, élettelenek voltak. A fa mégis az életet kölcsönözte a kőnek. A barlang kijárata belülről nem látszik, nem szűrődik be természetes fény. A halvány vörös fény máshonnan jön. Az álomban feljebb emelkedtem, és alattam elképesztő, mégis csodás látvány fogadott. Mint egy kiállításon, egy hatalmas kiállításon, 100cm * 50 cm körüli üveg dobozok ezrei álltak, derék magasságban, kő pódiumokon. A barlangból hozhatták a köveket, mert egyforma volt a barlang falának színével. Az üvegdobozokon, apró négyzet alakú arany táblákon nevek és idézetek, de sokukon csupán olyan idézetek, melyek nem találhatóak sehol máshol a világon. Egyedik, csak egy ember mondta ki őket egy valakinek. Az üvegdobozokból a kőtömbbe csövek vezettek, ez kívülről nem látszódott, csak én láttam, tudtam. A halványvörösen megvilágított dobozokban szívek dobogtak, 1-2 vagy három szív. Ezek a szívek egykor olyan emberekhez tartoztak, akik ma is fontosak valakinek, akik életben akarják őket tudni. Legalább addig, amíg ők is élnek. A lány is ezért jött, meglátogatta azt, aki fontos volt számára.

Nemsokára...

..folytatom az álmaim leírását!

Varázslatos helyre tévedtem. A sivatagban egy zöldellő oázisban ébredtem, mint minden álmom, ez is teljesen valóságosnak látszott. Illatokkal, szagokkal, látvánnyal, az élet zajaival. Ott voltam, ott éltem Semiramis elképzelt vagy valós függőkertjét láttam magam előtt. Az érzés leírhatatlan, pompázatos volt. hatalmas méreteket öltött, éreztem a mélységet és magasságot. Vízesések zúdultak le a sziklákról. A látvány lenyűgözött.Friss szellő érintett és én beszívtam, mintha az életet szívtam volna magamba.Úgy tűnt a hangok alapján, hogy az oázis tele van a régmúlt emlékeivel. Hallottam a víz zúgását a patakokból, a lezúduló nagy tömegű víz robaját a hegyekből, a fák susogását. Mindezt láttam is. Hallottam a beszédet és a gyerekzsivajt az utcákon. De embereket és állatokat nem láttam. Bejárhatatlan távolból szemléltem, mégis olyan közelinek tűnt Valóban varázslatos hely volt.

Nem kaptam rendesen levegőt, arra ébredtem, hogy az egyik cicám a mellkasomon fekszik és néz engem.